Többen is nehezményeztétek, hogy eltűntem egy kis időre.
Ennek tulajdonképpen örülök, mert ez bizonyítékul szolgál arra, hogy van,
- aki számon tartja létezésemet,
- ráadásul mancsolásom eredményeit is olvasgatja!
Hát lehet ennél boldogabb egy blogoló eb?
Ezúton kívánom megnyugtatni az érintetteket, hogy az égvilágon semmi bajom, sőt.
Néhány érdekes feltételezés is keringett az éterben. Van, aki tudni vélte, hogy
- a szibériai hideg identitászavart idézett elő nálam és téli álomba zuhantam;
- Gazdi „túloktatott” és a végkimerülés tüneteivel fekszem egy vidéki klinikán;
(Jegyzem meg, ez valós veszély, mely jelen pillanatban is fenyeget!)
- kiskamaszként máris eluralkodott rajtam a konoksággal vegyes csajos szeszély, és épp „örök haragban” vagyok Gazdival…
Nos, jelentem, egyik sem! Arról van szó csupán, hogy iszonyúan lefoglaltak a haverjaim, a tanulmányaim és az a fehér izé, ami az égből hullik, kissé hideg és nedves, de azért jó ízű és szuperül lehet hemperegni benne!
Sokat kirándultam Gazdiékkal az elmúlt időben. Képzeljétek, az egyik helyen azt akarta nekem beadni Gazdi, hogy a vízen járunk. Na persze! Oké, hogy gyerek vagyok még, de azt azért nem veszem be, hogy az a kemény, csúszós, hideg valami, aminek a felszínén többször is kifaroltam, ugyanaz a dolog, amiből inni szeretek.
Itt csatolom a bizonyítékot – hát kérdem én: lehet ücsörögni a vízen?
Ezen a képen pedig az egyik legjobb haverommal, Dinamóval kergetőzünk (na jó: rendszerint ő kerget engem).
Itt pedig éppen bunyózom az egyik tesómmal.
Olvasóim vakkantásai